Ha már a kis dolgoknál tartunk…

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.”

Filippi 4:6

A két és fél évesemnek a cumija volt a mindene. Már nagy ágyban aludt, a szobatisztaságon is túl voltunk, de ettől a kis babakori kedvencétől csak nem akart elszakadni. Könyörögtünk, próbáltuk megvesztegetni, fenyegetőztünk – de nem akart lemondani róla.

Igyekszem a szülői teendőimért részletesen imádkozni, de nem tudnám biztosra mondani, hogy a cumiért is konkrétan imádkoztam volna. Ha aggódom, imádkozom. Ha kimerült vagyok, imádkozom. Ha valamilyen változás, vagy következő lépés előtt nyugtalan vagyok, imádkozom. Odaviszem Jézus elé, mert nem tudom megtenni, hogy kihagyjam Őt az életemből, és mert szeretném, hogy Ő legyen az édesanyai szerepem középpontjában is. Az egyik reggel épp az Urat dicsértem, amikor egy egyértelmű utasítást éreztem a szívemben: „Ma van a napja, hogy elvedd a cumit.”

Biztos, hogy nem a testi énem vágyott erre a feladatra – testileg olyan kimerült voltam, hogy még csak rá gondolni sem akartam, hogy még egy álmatlan éjszakát töltsek a cumi miatt. Nem is az észérveim szólaltak meg – az alapján már régen elvettem volna tőle. Még csak az érzelmeim sem lehettek – nem akartam újra könnyeket csalni a kisfiam szemébe, miközben úgy szeretem. Tudom, hogy furcsán hangzik, de szerintem a Szentlélek sugallta, hogy pont akkor vegyem el a cumit.

Úgyhogy megtettem – és nem tudom más szóval leírni, ami történt, mint csoda.

Persze a kisfiam ejtett néhány könnyet, de inkább olyan volt, mintha egy régi barátját siratná, nem pedig mint amikor az akaratom ellen hadakozik. Zökkenőmentesen zajlott a délutáni alvása, és talán egyszer vagy kétszer említette még utána a cumit. Könnyek nélkül ment aludni. Semmi sírás. Semmi visítás. Semmi hiszti.

Anyukák, pontosan tudjátok, hogy ez mekkora dolog! Ezek után elgondolkodtam rajta: Amikor Isten azt mondta, minden dolgot rábízhatok, akkor azt tényleg úgy is értette?

A Filippi 4:6 azt írja: „SEMMIÉRT se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” (szerző kiemelése)

Semmiért? Tényleg? Azt hiszem, eddig mindig úgy gondoltam, hogy az, hogy semmiért se aggódjak, hogy minden gondomat odavihetem elé, az minden lelki gondot jelentett, vagy olyanokat, amikről a vasárnapi iskolai csoportomban is beszélgetek a gyerekekkel. De hogy minden mindent? Azt hiszem soha nem hittem benne igazán, hogy Isten az életem jelentéktelennek tűnő dolgaival is foglalkozik, mint például, hogy mikor szoktassam le a fiamat a cumiról. De ennek az imaharcomnak a hiánya ráébresztett arra, hogy szaván akarom fogni Istent. Ráébredtem, hogy az életemnek tényleg minden mozzanata érdekli, és a részletekkel kapcsolatban is fordulhatok Hozzá.

Ez bizonyára nem azt jelenti, hogy minden harcot ilyen könnyű lesz megnyerni, de azt igen, hogy Isten velünk van minden szülői feladatunkban, akármennyire kicsinek, vagy nagynak tűnjön is az.

Feladat: Emlékezz az apró lépésekre, amelyekkel előre haladsz a hitedben. Milyen apró dolgokban volt Isten melletted az életed során? Emlékszel olyan szülői teendődre vagy helyzetre, amikor aggodalmas vagy bizonytalan voltál, de az Úr melletted volt? Jegyezd fel a Bibliádban a Filippi 4:6 mellé, hogy emlékeztessen rá, hogy rábízhatod még az olyan apró dolgokat is, mint a cumi.

Imádság: Uram, köszönöm neked, hogy az aggódás helyett Rád bízhatom a gondjaimat. Segíts, hogy egyre jobban bízzak Benned a családomat érintő apró ügyekben is, ha aggódom, ingerült vagy feszült vagyok.

Forrás: https://www.reviveourhearts.com/articles/30-day-mom-makeover/
Fordította: Pásztor Eszter