–Így indítjuk a vasárnapi iskolai tanévet!
A nyári szünet utáni első találkozás mindig különleges, bár gyülekezetünkben nyáron is volt foglalkozás, nem vettünk új leckét, sokat játszottunk és mókáztunk. A mostani vasárnapi alkalom tele volt izgalommal, újbóli találkozás örömével és egy pici várakozással, hogy mit hoz az új tanév. Nagy szeretettel és izgalommal készültem, hogy az idei első vasárnapi iskolai alkalmunk igazán emlékezetes, bátorító és vidám legyen mindenki számára.
Lássuk milyen programokkal vártam a gyerekeket:
- Nyárzáró és őszindító beszélgetőkártyák
- „Vissza a vasárnapi iskolába!” fotókeret
- „Inkább…” kérdések
- A vasárnap fő üzenete: Hit a félelem helyett – Ruti (a báb) segített nekem a történet mesélésben
- Aranymondás: Ézsaiás 41:13
- Kísérlet: a víz ami a félelmet jelképezi kifolyik ha kavicsokat teszünk a pohárba
- Kézimunka: Hazavihető emlékeztető: Ne félj! kavics, valamint ima-hajó készítés
- Játék: „Jézus a kapitány mondja”
Nyárzáró és őszindító beszélgetőkártyák
Az első percekben ráhangolódtunk az alkalomra. Szerettem volna, ha mindenki megosztja a legkedvesebb nyári élményeit. Kifejezetten erre a célra készítettem beszélgetőkártyákat, hogy segítsenek majd felidézni a vicces pillanatokat, a nyári kalandokat. Ugyanakkor már előre is tekintettünk: megbeszéltük, ki mit vár az új tanévtől, és megbeszéljük miért várják az óvodát/iskolát.
„Vissza a vasárnapi iskolába!” fotókeret
Hogy ez a nap ne csak a lelkünkben, de kézzelfogható formában is megmaradjon, készítettünk egy egyedi, vidám „Vissza a vasárnapi iskolába!” fotókeretet. A gyerekek egyenként, vagy testvérpáronként, vagy a barátjával készíthettek egy-egy mosolygós képet a feldíszített kerettel, ami kedves emlék lesz a tanévkezdésről.
Barátnőm készítette nekem műanyagból a keretet, majd kiválasztottam pár keresztény jelképet amit kinyomtattam és kivágtam, a kisfiam segítségével pedig feldíszítettük.
„Inkább…” kérdések
Mielőtt belevágtunk volna az eheti vasárnap témájába, egy vidám játékkal kezdtünk. Az „Inkább ezt vagy inkább azt?” típusú kérdésekkel (pl. inkább kutya vagy macska?, inkább énekeljünk vagy kézműveskedjünk?) jobban megismerhetjük egymás gondolatait és kedvenceit. Ez a könnyed játék segített, hogy kicsit felszabaduljanak és aktívan részt vegyenek a foglalkozáson. Ha az elsőt választották fel kellett emeljék a kezüket, ha a másodikat le kellett guggoljanak.
A vasárnap fő üzenete: Hit a félelem helyett
Tudjuk, hogy az iskolakezdés az öröm mellett sokszor egy kis félelemmel, izgalommal is járhat. Új tanárok, új tantárgyak, vagy akár egy teljesen új közösség vár a gyerekekre. Éppen ezért a nap legfontosabb részében arról beszélgettünk, hogyan győzheti le a hitünk a félelmeinket. Jézus és a viharos tenger történetén keresztül fedeztük fel, hogy Isten a legnagyobb „viharainkban” is velünk van, és békét adhat a szívünkbe. Célom az volt, hogy a gyerekek azzal a megerősítéssel induljanak neki a tanévnek, hogy soha nincsenek egyedül, mert Jézus velük van és vigyáz rájuk.
A történetben Jézus és a tanítványai egy csónakban kelnek át a Galileai-tengeren egy tanítással töltött, fárasztó nap után. Jézus békésen elalszik a csónak végében, ám hirtelen egy rettenetes vihar tör ki. A hullámok akkorára korbácsolódnak, hogy a csónak már-már megtelik vízzel, és a süllyedés veszélye fenyeget.
Itt mutatkozik meg a félelem és a hit éles ellentéte:
A félelem: a tanítványok reakciója
A tanítványok, akik között tapasztalt halászok is voltak, halálra rémülnek. Az ő reakciójuk a félelem, ami a látható körülményekből táplálkozik:
A vihart nézik: Látják a hatalmas hullámokat, érzik a süvítő szelet és a csónakba ömlő vizet.
Azonnali veszélyt éreznek: Meg vannak győződve arról, hogy el fognak veszni, és mindjárt megfulladnak.
Kételkednek: Pánikjukban felébresztik Jézust, és szinte számonkérően kiáltják: „Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?”
A félelem miatt a tanítványok teljesen a problémára fókuszálnak, és megfeledkeznek arról, hogy ki van velük a csónakban.
A hit: Jézus válasza és elvárása
Jézus reakciója a tökéletes hit és nyugalom megnyilvánulása:
Teljes nyugalomban van: A káosz közepén is békésen alszik, mert tudja, hogy nincs mitől tartania.
Hatalma van a körülmények felett: Amikor felkel, nem a tanítványokat nyugtatgatja, hanem a viharnak parancsol: „Csendesedj! Némulj el!”. A szél azonnal eláll, és a tenger teljesen lecsendesedik.
Rámutat a probléma gyökerére: A csoda után a tanítványokhoz fordul, és felteszi a kulcskérdést: „Miért vagytok ennyire gyávák? Még mindig nincs hitetek?”
Jézus ezzel megmutatja, hogy a hit nem azt jelenti, hogy nincsenek viharok az életünkben, hanem azt, hogy a viharok közepette is tudjuk, hogy Isten velünk van, és az Ő hatalma nagyobb, mint bármilyen probléma.
A történet lényege, hogy a félelem a körülményekre néz, míg a hit a körülmények Urának a személyére. A tanítványok a vihartól féltek, de miután látták a csodát, már Jézuson csodálkoztak el félelemmel vegyes tisztelettel, és ezt kérdezték egymástól: „Ki ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?” A történet arra tanít, hogy a félelmeink viharában a legjobb, amit tehetünk, ha Jézusra tekintünk, és Benne bízunk.
Beszélgettünk a félelemről és hitről, Ruti az óriás báb volt segítségemre, akit barátnőm Bondár Hajnalka, a Nicihaj márka megálmodója valósított meg számomra. Nagyon élvezték a gyerekek amikor próbáltam elváltozott hangon az iskolát most kezdő, nagyon félős kislány nevében beszélni.
Aranymondás
Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom a jobbodat, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek!” Ézsaiás 41:13
Kézimunka
Minden gyereknek hajtogatott a kisfiam egy egyszerű papírhajót. A hajó belsejébe rajzolták vagy írjták le (a kisebbeknek segítséggel), hogy mitől félnek. Utána haza vitték a hajókat, akár a fürdőkádba is betehetik és kértem imádkozzanak, hogy Jézus legyen velük a „hajójukban”, és segítsen nekik átvészelni a „viharokat”.
Minden gyerek kapott egy sima, fehér, többé kevésbé lapos kavicsot amire rá írtuk hogy „Ne félj!”. Ez egy kézzelfogható emlékeztető lesz, amit a zsebükbe vagy a táskájukba tehetnek, és ha félnek, de rá néznek a kőre eszükbe jut, hogy Jézus velük van.
Játék: „Jézus a kapitány mondja”
A „Simon mondja” játékhoz hasonlóan (de mivel elég sok a kicsi nálunk, könnyített verzió volt) a vezető (jelen esetben én) „Jézus a Kapitány mondja…” kezdetű utasításokat ad: „evezzetek”, „húzzátok fel a vitorlát”, „féljetek a vihartól!”. A végén a parancs ez: „Jézus mondja: Békesség!”, és erre mindenkinek csendben le kell ülnie. Kifejezetten élvezték! ♥ Bemásolom a játékot, akár otthon is eljátszható!
„Jézus a Kapitány mondja…” játékhoz a felszólítások:
- Kapaszkodjatok erősen a hajóba!
- Nézzétek a sötét viharfelhőket!
- Hallgassátok a süvítő szelet! (lehet utánozni a hangját)
- Merjétek a vizet a hajóból!
- Ébresszétek fel a Kapitányt!
- Legyetek álmosak, ahogy Jézus volt!
- Kiáltsátok: „Mester, ments meg minket!”
- Kormányozzátok a hajót!
- Mutassatok a Kapitányra!
- Tapsoljatok egy nagyot, mint a mennydörgés!
- Csodálkozzatok el, hogy a tenger lecsendesedett!
- Súroljátok tisztára a fedélzetet!
- Vessétek ki a horgonyt!
- Ugráljatok örömötökben, mint a halak!
- Integessetek a parton lévőknek!
- Kémleljétek a távolt!
- Legyetek teljesen mozdulatlanok, mint a szélcsend!
- Öleljétek meg a mellettetek állót, mert biztonságban vagytok!
- Imádkozzatok hálás szívvel!
- Tapsoljátok meg a csodát!
A végén pedig ne feledd a legfontosabb parancsot: „Jézus mondja: Békesség!”, amire mindenkinek csendben le kell ülnie a helyére, földre.
Istennek legyen hála áldott vasárnapi alkalom volt, a kisfiam szerint nagyon jól sikerült, remélem a többi gyerek is ezt mondja otthon 😀
