Drága Atyám!
Egész évben arra tanítottál, hogy változtassam meg a nézőpontomat: lássam-nézzem más szemszögből is az életet, beleértve a magamét. Próbáljam meg tágítani a látókörömet, tekintsek oldalra is széles körben, és vegyek több dolgot is figyelembe. Azt mondtad, hogy egy nagyítót, egy távcsövet, egy másfajta szemüveget akarsz nekem adni, amivel szemlélhetem az életemet.
Ezt januárban mondtad, de akkor még szinte semmit sem értettem belőle. Csupán kérdéseim voltak:
– hogyan kell ezt megtennem?
– nézzek a dolgok mögé?
– vegyek figyelembe egyéb szempontokat is a megszokottakon túl?
– ezzel mit akarsz üzenni nekem?
– hogyan tudnám más szemmel nézni az életemet? Miért is van erre szükség egyáltalán?
Egy szó, mint száz: most december van, és kezdem kapizsgálni a dolgok velejét, hogy miről is akartál velem beszélni, már januárban… kezdjük rajtam és az elején.
A sátán (csakis kis betűvel) azt hazudta elég hihetően nekem, hogy értéktelen vagyok, ha nem találom meg a szakmám, a hivatásom, a karrierem!!! A múltban hozott rossz döntéseim meghatározzák a jelenem, jövőm alakulását is. Nincs mese, ezt el kell fogadnom, bele kell törődnöm. Ne erőlködjek, hogy megváltoztassam a megváltoztathatatlant.
Viszont én sem vagyok egy túl hiszékeny ember, és nem tegnap léptem közös útra Jézussal, már évtizedek óta együtt hozzuk meg életem döntéseit, így tudtam azt is, hogy ez egy nagy átverés! Te szeretsz engem, minden rossz döntésemet elnézed, de kihozod belőlük a maximumot (amiért én nagyon-nagyon hálás vagyok), ami – ráadásul – százszor jobb lesz, mint az eredeti tervem, elképzelésem jövőmet tekintve. Viszont ezen a ponton mindig megrekedtem, és azt a bizonyos látószög-bővítést nem tudtam alkalmazni, amire kértél 🙁
Ma reggel viszont – fogmosás közben – „átszellemülten” (élvezem a humorodat Atyám :)) MEGVILÁGOSODTAM!
Íme, amit megértettem: azt, ami másnak óriási teher, meló, megerőltető munka, nyűg és a háta közepére sem kívánja; nekem kedvtelés, az időm hasznos eltöltésének tekintem. Itt olyan feladatokra, tevékenységekre gondolok, mint – jelen esetben karácsony közeledtével – az ünnepi előkészületek elvégzése, fa kiválasztása, ajándékok kitalálása, beszerzése, csomagolása lehetőleg úgy, hogy az valódi örömöt jelentsen annak is, aki kapja. A család és a lakás felöltöztetése ünnepi díszbe, fényképezkedés megszervezése, bonyolítása, hogy abból maradandó emlék válhasson a nagyszülők számára, és folytathatnám a sort…
Tehát érdekes görbe tükröt kaptam Apukám tőled! A munkahelyemen való helytállást kihívásnak tekintem, jelen esetben a férjem támogatásának is egyúttal de, ami igazán lényeges, hogy miben és hol teljesedik ki, az csak most kezd kialakulni. Nem látom száz százalékosan a jövőmet (hogyan is? Meg aztán nem is akarnám én azt.) de azt már igen, hogy rosszul láttam a magam jelenlegi helyzetét, feladatát, munkáját és hivatását.
Egyszer hallottam egy nagyon megragadó gondolatot, sajnos már nem emlékszem kitől, de így hangzott valahogy: „Nem az határozza meg identitásomat, hogy mi a foglalkozásom, munkám, hanem az, hogy kicsoda vagy TE Mennyei Édesapám bennem!” Te az én Megváltóm vagy, aki reményteljes jövőt ígértél, és tudom, hogy nemcsak betartod, hanem minden nap egyre jobban tökéletesíted azt a tervet, amit rám szabtál már édesanyám méhében!
Köszönöm Apukám!
Eszter
