Hogy tanította meg a másfél éves lányom, mi a Karácsony üzenete
Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen olyan családból jövök, ahol az ünnepek fontos jelentőséggel bírtak, komoly előkészület előzte meg, tele volt várakozással, együtt töltött minőségi idővel. Ilyen volt a Karácsony is, mely kijelenthetem az év fénypontja volt, tele ízekkel, illatokkal, muzsikával. Már az adventi idő is apró csodákkal volt teli, hiszen együtt készítettünk adventi koszorút, melyeket ünnepélyesen énekelve gyújtottunk meg. Nagy sétákat tettünk esténként a fényektől teli városban, mely gyerekként mindig elbűvölt. Együtt készítettünk betlehemet, az igazi szalma-, szénaillat adott neki életet. Testvéremmel mindenkit a családból megleptünk valami egyedi ajándékkal, melyeket hetekkel előtte már elkészítettünk. A fenyő volt a szoba éke melynek diszítése külön ünnep volt: tele volt a ház a fenyő illatával, a gömbök, égők fényével. Karácsony este rövid szereppel köszöntöttük a családot, együtt énekeltünk, vacsoráztunk. Minden olyan szépen egyszerű volt s természetesnek éreztük, hogy így telnek el az ünnepek.
Aztán múltak az évek, elkerültem a családi háztól, a legtöbb ünnepet munkával töltöttem, nem volt már idő az addig természetesnek vélt ünneplésre, megfakultak az ízek, illatok, s még csak észre se vettem, mert úgy véltem már ez a természetes, egészen eddig az évig, amikor valami változás történt bennem, s körülöttem – köszönhető ez a másfél éves lányomnak.
Idén már az advent is újra ünnepies volt, hisz együtt készítettük az adventi naptárat, apró batyukat töltöttünk meg keksszel meg egy apró képpel, amit együtt színeztünk ki. Reggelente már mutatta, hogy bontsunk ki egyet, s mindig ugyanúgy tudott örülni az apró “meglepetésnek”, a színezés meg jó kis közös program, alkalom a közös éneklésre, új karácsonyi énekek tanulására. Együtt diszítettük az ablakot, s órákat gyönyörködtünk az apró fényekben. Lányom kézen fog s húz ki, hatalmasakat sétálunk – mintha megállna az idő, nem sietünk sehová… igenis megmutatta, hogy tud segíteni még a takarításban is, de ugyanakkor kézenfog és játszani hív, vagy csak feküdni a szőnyegen. Gyertyát gyújtunk, éneklünk és tapsolunk, táncolunk… A karácsonyfa meg igazi varázslat, mely közös munka eredménye, mely a gyermekem csillogó szemei által újra értéket kapott. Lányom tanította meg nekem idén, hogy az ajándékozás a fontos és nem az ajándék értéke, hisz a doboz csudajó játék, igazi öröm forrása.
Ebben az évben újra éreztem, hogy valóban ünnep közeleg, hogy a legszebb ajándék az együtt töltött minőségi idő, amikor valóban egymásra figyelünk. Hagyományaink újra élednek, kicsit más köntösben, ettől szépek a Karácsonyok.
Áldott Ünnepet mindenkinek!
Iociac Kerekes Tünde
Photo Credit by Balogh Zsolt
